1971-ben „csöppentem bele” – szinte az iskolapadból – érettségi után a mozgáskorlátozott gyermekek közösségébe, a Mexikói úti – akkor még – Mozgásjavító Általános Iskola és Nevelőotthonba. Zsótér Pál igazgató gyermekfelügyelői munkakörben alkalmazott. Három évig láttam el ezt a csodálatos nevelői, gondozási feladatot, családias légkörben. A gyermekek folyamatosan tanítottak, hogyan fogadjam el teljesértékű emberként őket. Rövid időn belül természetes lett számomra a megsegítés, de csak akkor és ott, ahol ténylegesen szükségük volt rá. Egészséges lelkületüket érezve, értelmes, okos tekintetüket látva, szeretetüket megtapasztalva, rengeteg inspirációt kaptam arra vonatkozóan, hogy igyekezzek azon gondolkozni, mi módon tudják a maximumot kihozni magukból.
Időközben megüresedett az iskolatitkári állás – mivel pénzügyi tagozaton érettségiztem – az akkori igazgató, Alpár György felkért, hogy lássam el ezt a munkakört. Az adminisztrációs munka mellett végeztem a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát.
Néhány év múlva oktató tanári munkakörbe soroltak át, amikoris első osztályt taníthattam. Ez a feladat óriási kihívás volt, szorongással, folyamatos tanulással, végül sikerrel, mert decemberre – ahogy a tantervi követelmény meghatározta - minden gyermek megtanult írni és olvasni. 1983-ban iskolai igazgatóhelyettesi munkakörbe kerültem, de mindig visszavágytam a gyermekek közé.
1986-ban megszületett kislányom, Boglárka. Ezután adva volt a lehetőség, hogy visszakerüljek oda, ahol igazán jól éreztem magam, az oktató tanári munkakörbe. Nádas Pál igazgató ebben maximálisan támogatott, amit ezúton is köszönök, hiszen ebből a tevékenységemből „született meg” a „Jánó-módszer”, a mozgásfogyatékos gyermekek számítógépes írástanításának módszertana, amit Magyarországon széles körben alkalmaznak.
Gépírás, gépi írás tanítás, Módszertani útmutató mozgáskorlátozott tanulók gépírás- gépi írás tanításához
Terápia az esélyegyenlőségért, Módszertani útmutató
Inkluzív nevelés – Gépírás, gépi írás tanítás, Módszertani útmutató
Gépi írás tanítás lépésről-lépésre, Segédanyag pedagógusoknak
Gépi írás szövegkönyv I-II.
Szövegkönyv I.-II. Képesség szerinti írásmódok
"A Budapesti Mozgásjavító Általános Iskolában a gépírás/gépi írás keretében láthattunk számítógép-alkalmazó tanórát. A foglalkozás vezetője, Kékesiné Jánó Rozália maga fejlesztette ki a tantárgyat. A mozgásfejlesztő iskola mozgáskoordinációs zavarokkal, az izomzat elégtelen működésével vagy épp végtaghiánnyal élő tanulói közül sokak számára az írásbeliség elérésének egyedüli lehetősége a számítógép, hiszen ők manuálisan nem képesek a kézírás elsajátítására. A speciálisan kifejlesztett egyéni segédeszközök – a homlokra, a szemüvegkeretre, végtagcsonkra szerelt vagy szájba szorított koppantók – szolgálnak a billentyűzet működtetésére. A sérültség jellegétől függ a speciális billentyűkiosztás, vagyis az, hogy melyik ujjal melyik billenytűt üti le a diák – a különböző betegségek esetén optimális leosztást szintén Kékesiné fejlesztette ki. A módszer felkeltette az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Kar érdeklődését, ám ugyanúgy, ahogy az előző példában, itt is személyes ismeretségek és magánkezdeményezések mentén szerveződnek a módszert terjesztő előadások és intézménylátogatások, miközben szükség lenne, hogy valamennyi érintett iskola – azok is, akik akár egyetlen mozgáskorlátozott gyermeket oktatnak inkluzív módon! – hozzáférjen ehhez a sikeres és nélkülözhetetlennek tűnő módszerhez."
A „Jánó-módszer” kifejlesztése több évtizedes múltra tekint vissza. Úgy alakult, hogy 1981-ben első osztályt kezdtem tanítani. A tanulók között volt egy látássérült kislány is, aki a kézírást nem tudta elsajátítani. Ezért, amíg a többiek kézzel írtak, ő – akkor még mechanikus – írógépen tanulta a betűvetést. Az első osztály oktatása mellett néhány órában már csoportban is tanítottam gépírást. Ebben az időszakban az agyi sérült gyermekek kezdtek túlsúlyban lenni, illetve már megjelentek az izomdisztrófiás és az egyéb mozgássérült kategóriába tartozók is. Mivel a mechanikus írógép billentyűinek leütése nagyobb izomerőt, pontos célzómozgást követelt, előfordult, hogy a tanuló ujja becsúszott a billentyűk közé és sérülést szenvedett. Elképzelhetetlen volt, hogy egy izomsorvadásos gyermek tíz ujjal megtanuljon írni, hiába volt meg mind a tíz ujja.
1988-ban kaptunk néhány elektromos írógépet, ami forradalmasította a mozgáskorlátozott gyermekek gépírás oktatását. Nagy örömömre, el lehetett kezdeni gondolkozni azon, hogy a különböző diagnózisú, azon belül különböző mozgásállapotú tanulók milyen módon, milyen egyéni megsegítő eszközzel taníthatók meg optimálisan, meglévő képességeik maximális kihasználásával írni. Ekkor kezdtem el kipróbálni, - a gyermekekkel megbeszélve, elfogadtatva - a számukra legmegfelelőbb írásmódot és megsegítő eszközt. Ebben a hosszú folyamatban minden előforduló diagnózist lejegyeztem, rögzítettem az írásmódok változását és teljesítményüket.
1992-től már három „Brother” típusú elektronikus írógéppel bővült a gépparkunk. Ekkor kezdhettük el igazán a kifinomultabb írástechnikák alkalmazását, mivel a billentéshez kisebb izomerőre volt szükség. Az 1990-es évektől pedig már számítógépeken sajátíthatták el a számukra nélkülözhetetlen, a kommunikációt, a tanulás folyamatában az alkalmazható írástudást, majd a szakmaszerzést, továbbtanulást, végül pedig a munkaerőpiacra való bejutást jelentő tevékenységet. Lassanként megerősödött bennem az a gondolat, hogy ennek a tevékenységnek örömszerző-, ugyanakkor fejlesztő-gyógyító ereje is van.
Amikor a kéz- és a beszéd érintettsége is akadályozza a sérült gyermek kommunikációját, akkor az általa „kitalált” írásmód nem biztosítja számára a megfelelő teljesítményt. A gyermeket ezen a téren sem szabad magára hagyni! Ki kell hozni belőle a maximumot! Segítenünk kell megtalálni számára – diagnózisához, illetve mozgásállapotához igazodó – legoptimálisabb írásmódot, amellyel – önmagához képest – a legnagyobb teljesítményt tudja nyújtani. Ily módon sikerhez juttatjuk, ami „szárnyakat ad” a gyermeknek, és ekkor fáradságot nem ismerve, hihetetlen szorgalommal – önmagát is felülmúlva – örömmel dolgozik. Egyénre szabott célzott gyakorlatokkal, a billentés erejének szabályozásával, az apró mozdulatokkal történő billentyűkezelés megtanításával, folyamatos motivációval, pozitív értékeléssel, a helyes mozgás kivitelezésének megtanításával sajátíttatjuk el ezt a speciális képességfejlesztést, irányítást, rávezetést igénylő munkát.
A mozgáskorlátozott gyermek - mivel ő is beleszületik a számítógép világába –, ösztönösen próbálkozik annak használatával. Amikor a kéz és a beszéd érintettsége is akadályozza a kommunikációját, akkor az általa „kitalált” írásmód nem biztosítja számára a megfelelő teljesítményt. A gyermeket ezen a téren sem szabad magára hagyni! Ki kell hozni belőle a maximumot! Segítenünk kell megtalálni számára – diagnózisához, ill. mozgásállapotához igazodó – legoptimálisabb, legmegfelelőbb írásmódot, amellyel ki tudja hozni magából a legnagyobb teljesítményt. Ezzel sikerhez juttatjuk, ami „szárnyakat ad” a gyermeknek, és ekkor fáradságot nem ismerve, hihetetlen szorgalommal, - önmagát is felülmúlva - örömmel dolgozik.
Amikor a kommunikáció egyik vagy mindkét csatornája, az írás és a beszéd is sérült, abban az esetben a kézírást és a beszédet is helyettesítő kommunikációs eszköz a számítógép. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy minden mozgássérült ember megtanítható – diagnózisától és mozgásállapotától függő szinten – számítógéppel írni. Ez a tevékenység nincs életkorhoz kötve. Kisgyermekkortól, idős korig minden embernek megadatik a lehetőség a számítógépes kommunikációra, mellyel a kézírás képessége pótolható, helyettesíthető.
A segítség egyik színtere az esélyegyenlőség, melynek kézzel foghatónak kell lenni ahhoz, hogy valóban a sérült gyermekek javát szolgálja. Az esélyegyenlőség biztosítása segít a mozgásfogyatékossággal élőknek abban, hogy elérjék céljukat az életben:
Mivel esetükben a kommunikáció két legfontosabb csatornája: az írás és a beszéd sérült, ezért nagy segítséget nyújt számukra a számítógép sérülésspecifikus használata, vagyis a számítógépes írás. Ezzel a lehetőséggel javulhat a sérült emberek elfogadása, életük minősége.
A mozgáskorlátozott tanulók diagnózis szerinti összetétele lényegesen megváltozott, - míg korábban a gyermekparalízis okozta bénulások voltak túlsúlyban, jelenleg az agyi sérültek és a petyhüdt bénulást okozó kórformák dominálnak. Ennek következtében a tízujjas vakírás elsajátítására lényegesen kevesebb tanuló képes, mint korábban. Ezért kellett keresnünk azokat a módszereket, eljárásokat, amelyekkel a mozgássérült gyermekek képessé válnak – optimális módon – számítógéppel írni, kommunikálni. A kézmozgás súlyos sérülése (a mozgáskoordináció nagyfokú zavara, az erős spazmus, illetve túlmozgások) lehetetlenné teszik az olvasható írás kivitelezését, mely a kommunikáció, a tanulás és a munkavégzés eszközeként is szolgál. Ebben az esetben a kézírást pótolhatja a számítógépes-írás.
Szeretném mindenki számára (pedagógus, szülő) hasznosítható módon közreadni – több évtized alatt kipróbált és továbbfejlesztett -,a módszereket és az azokból leszűrt tapasztalatokat. Az általunk használatos eljárások, módszerek eredményesen alkalmazhatók, bármely intézménytípusban – ahol mozgássérült gyermekek oktatásával foglalkoznak – csoportos vagy egyéni számítógépes-írás tanítás esetében. Ezek az eljárások újszerűek, mert minden gyermekre egyénileg kínálnak megfelelő írásmódot és a megsegítéshez szükséges segédeszközt. A több évtizedes tapasztalat azt igazolja, hogy minden mozgássérült gyermek – diagnózisához, illetve mozgásállapotához igazodó módon – megtanítható, a számítógép sérülésspecifikus használatával – írni. Ez a feladat nagyon sokrétű, mert a gyermekek adottságai is rendkívül különbözőek. Diagnózisokon belül is eltérőek az írásmódok és az eszközök. A gyermek és pedagógus jó együttműködésének eredménye minden esetben: a számítógéppel történő írás elsajátítása.
Az integráltan nevelődő mozgáskorlátozott gyermekek számára különösen fontos a számítógépes-írás megtanulása, a megfelelő tempóban történő írásos feladatok elvégzéséhez, munkáik értékelhető kivitelezéséhez. Segítséget nyújt a számítógéppel történő írás az eredményes kommunikáció terén is, megkönnyítve ezzel a gyermek továbbtanulását, integrált oktatását, a társadalomba való beilleszkedését.
Könyvrendeléssel kapcsolatos információk hamarosan!
A következőkben nyújtok segítséget:
